Pataki: Felhőtlen gyerekkorom város és vidék között zajlott
Az RMDSZ megyei elnökét most nem közösség- és szervezetépítő munkájáról kérdeztük, így megismerkedhettünk Pataki Csabával, a vidék és Szatmárnémeti elkötelezett hívével, a sporthorgásszal, az állatbaráttal. Őszintén vallott érzésiről, félelmeiről, terveiről, és vágyairól.
- Pataki Csabát, a politikust és szakembert már ismerjük, most az emberről, a mindennapi életéről szeretném kérdezni. Mi köti Pataki Csabát Szatmárnémetihez és a vidékhez?
- Hát mindenekelőtt az, hogy itt születtem, javarészt itt is nevelkedtem, de csak látszólag vagyok amolyan városi gyerek, hiszen szorosan kötődöm berendi nagyszüleim révén a vidékhez is. Felhőtlen gyerekkorom gyakorlatilag város és vidék, Szatmárnémeti és Berend között zajlott és ez a mai napig így van, hiszen szüleim Berenden élnek én meg itt Szatmárnémetiben. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy hét elteljen anélkül, hogy kimennék Berendre. Gyerekkori csínytevéseim legemlékezetesebb pillanata a szüleim számára talán az volt, amikor három évesen, a kerítésen keresztül, megharaptam a szomszéd kisfiú fülét. Ennek eredménye egy több évtizedes barátság lett, valószínűleg annak is köszönhetően, hogy mindketten egykék vagyunk. Az iskolás évek Szatmárnémetihez kötöttek, itt alakult ki a sportszeretet, intenzíven kosaraztam és röplabdáztam, itt is életre szóló barátságok alakultak ki. Középiskolai tanáraim szerint, ha most megkérdezné őket, akkor talán azt mondanák, hogy lám-lám miből lesz a cserebogár.
- Hogyan kezdődött a szakmai karrierje, ami, el kell ismernünk, igen szépen ívelt, ha végignézem az önéletrajzát?
- Nem is tudom hol kezdjem, hát a legeslegelején: hazatértem Kolozsvárról friss diplomásként és kerestem a helyem, mint minden fiatal, aki éppen akkor szabadult az iskolapadból és meg akarja váltani a világot. Így kezdődött, először egy kis magáncégnél dolgoztam, utána az Identitas alapítványnál, aztán az ún. megyeházán különféle beosztásokban, osztályvezető, projektmenedzser, fejlesztési igazgató. Mivel már az egyetemről való hazatérésem után bekapcsolódtam a civil szervezeti és ifjúsági politikai életbe, munkahelyeim gyakran politikainak is mondhatóak, gondolok itt azokra az időszakokra, amikor alprefektus voltam. Összességében szerencsésnek mondhatom magam, mert, bár nem kimondottan a végzettségemnek megfelelő szakmában dolgozom, soha nem szakadtam el az általam lebonyolított sok-sok európai finanszírozású projekt révén a műszaki dolgoktól, de minidg társult hozzá a közösségépítés is. Most is, a „civil" állásomat felfüggesztve, megbízott Szatmári RMDSZ elnökként ez a legfontosabb feladatom.
- A szakmai elkötelezettség mellett magánemberként is aktív volt. Most is sportol?
- Sajnos nem, a nézőtéri sportot űzöm aktívan, szurkolói szakosztályban. Súlyos gerincproblémáim voltak, kétszeri életveszélyes gerincműtét után sikerült úgy felépülnöm, hogy a mindennapi életben már megfeledkezhetem arról, hogy hetekig kellett mozdulatlanul feküdnöm és az orvosok se tudták, hogy valaha fogok-e még járni. Az élet fintora ebben a történetben, hogy legalább van orvosi papírom arról, hogy van gerincem, ez a mindennapi politikában talán egy fontos tényező. Így lettem szenvedélyes sporthorgász. Persze sokkal többet szeretnék horgászni, mint amenyire időm engedi, de talán majd egyszer nem fogok ennyit rohangálni a megyében, hanem lesz időm a legközelebbi halastónál megállni. 
- Ne vegye rossz néven, ez a nagy ember szeret ilyen dolgokkal bíbelődni, mint a horgászat? Egyébként szereti az állatokat?
- Imádok a természetben lenni és ott bármit csinálni: horgászni, kutyázni, sétálni, kisebb túrákat tenni. Igen, bármennyire is hihetetlen, szeretek bíbelődni az ilyen apró dolgokkal, mint a csali meg a horog, sőt van egy pici kanárim, a reggeli kávém zenei aláfestése az ő hangja, de van, sajnos már csak egy kutyám is, akit nagyon szeretek. Mások szerint a világ egyik legrondább kutyája, de nekem ő a hűséges házőrzőm, Pamacsnak hívják.
- Ha ennyire aktív, hogy bírja sport nélkül?
- Hát én nagyon könnyen, a környezetem talán kevésbé, mert amióta nem a sportban vezetem le az energiáimat, mindezt a szervezet- és közösségépítésbe kanalizálom, állandóan pörgök, jövök-megyek a megyében, emberekkel találkozom, beszélgeek velük és próbálom összerakni az egész szervezetet, hogy úgy legyen működőképes, hogy a mindennapi léte ne legyen kérdés és minden energiánkat, tudásunkat az RMDSZ többi tagjával együtt a közösségépítésre fordíthassuk. Nekem ez az életem, de én is csak egy ember vagyok. Sokszor panaszkodom is, hogy nem bírom, fáradt vagyok, ilyenkor megszavazok magamnak egy hosszabb pihenőt, aztán egy-két nap után már újra ott vagyok a székházban. Szóval fárasztó, de ez így van jól.
- Mikor pihen Pataki Csaba?
- December kilencedikéig csak holnap, november elsején, ezt a napot a kivilágításnak, a családi együttlétnek szenteljük, feltöltődöm, és másnaptól folytatódik az őrült tempó. Sok jó ember van körülöttem, akik segítenek, ezúton is hálás köszönet nekik ezért.
